Könyvek

Eastern Europe in the World Economy

Ez a kötet 1988 őszén készült, amikor a szovjet birodalom gazdaságilag már megroggyant, politikai rendszere azonban még többé-kevésbé épnek tűnt, és csak a lassú, fokozatos, „finlandizálási" megoldások tűntek reálisnak, az 1989-91-ben végbement totális visszavonulás nem. Ennek megfelelően az 1984-ben megjelent Kelet-Európa a világgazdaságban c. kötet néhány fejezetét újabbakkal kiegészítve és korszerűsítve új monográfia született, aminek fő feladata a 80-as évek vergődésének és sikertelen világgazdasági alkalmazkodásának elemzése volt.

A keleti gazdasági blokk, a KGST vergődésének elemzése kiegészült a 80-as évek közepének bezárkózási kísérleteit, majd a Gorbacsov korszak cikkcakkos, reformkerülő és főként katonai indíttatású bezárkózási kezdeményezéseit elemző részekkel, bemutatva azok kudarcát. A növekedésgerjesztés politikája kiélezte a hiánygazdaság ellentmondásait és mélyítette a gazdaság teljesítőképessége és a katonai-nagyhatalmi igények közti szakadékot. Külön elemző fejezet tárgya lett a szovjet átalakulás, a peresztrojka, és bemutatásra került, hogy az ekkor megfogalmazott reformelképzelések még az 1953/1957/1966-os magyar piaci szocialista ötletektől is elmaradtak. Épp ezért e változtatások túl későn jöttek és túl kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy a szovjet gazdaság mélyrepülését megállítsák.

E helyzetértékelésre épült rá a keleti blokk átalakítását célzó kezdeményezéseket elemző két új fejezet. Ezek alapkérdése kettős. Egyfelől: mennyiben teremtettek ezek alapot a bezárkózó, a radikális nyugati nyitást fölöslegessé tevő irányvonalnak? A válasz tagadó volt. Másfelől: létre tud-e jönni - az utolsó pillanatban még - a keleti piacok piaca, vagyis a világgazdaságba beépülést megalapozó keleti integráció? A válasz erre is negatív volt, ami a magyar reform radikalizálását a 80-as évek közepére már sürgető és megkerülhetetlen követelménnyé tette /bár a rendszerváltozás ekkor még geopolitikai okokból nem látszott közeli realitásnak/.

A könyv maradandó értékei közé tartozik a 80-as évtized – máig is jórészt földolgozatlan – térségbeli reformtörekvéseinek részletes bemutatása. Ebből egyértelműen belátható volt a rendszer reformálhatatlansága, csakúgy, mint a gorbacsovi reformpolitika szavai és tettei közti szakadék. Beláthatóvá vált, hogy a 80-as évtizedet elvesztegették – mint Latin Amerikában is -, mert a kiutat arra keresték, amerre az nem volt meglelhető. Egyértelművé vált, hogy a világgazdasági helytállásra csak a zárt keleti blokk föladásával egyenértékű világgazdasági nyitás és a piaci reformok kettőse ad esélyt. Ez a fölismerés döntően a térség irodalmának és statisztikáinak elemzéséből adódott, nem pedig a washingtoni konszenzust másoló szellemi importtermékként, mint azt a 90-es évek végén többen is vélték.