Könyvek

Privatization, Liberalization and Destruction Recreating the Market in Central and Eastern Europe

Az Európai gazdaság-összehasonlító Társaság (EACES) 1992 őszi groningeni konferenciáján elhangzott mintegy 160 előadásból készült válogatás a közép- és kelet-európai átalakulás stratégiai kérdéseit tárgyalja, „in statu nascendi". A kötet szerzői az átalakulás elemzői és művelői közül kerültek ki, és az általánosan elfogadott átalakulás – elmélet – a stabilizáció, a liberalizálás, az intézményépítés és a privatizáció, a SLIP – keretén túlmutató sajátos kérdéseket feszegetnek maradandó értékkel.

Kádár Béla, a megíráskor külgazdasági miniszter, utóbb az MTA tagja írásában a sajátos nemzeti föltételek figyelembevételét és a gazdasági növekedés megalapozását szolgáló intézkedések kimunkálását állította a középpontba, míg a kor divatos témáit, így az átalakulás sebességét és a privatizáció technikáit joggal utalta a melléktémák közé. Marek Dabrowski lengyel pénzügyi államtitkár, utóbb a varsói CASE intézet igazgatója a kormányzat szerepét vizsgálva kiemelte az aktivista és az erős kormányzat különbözőségét. Fölhívta a figyelmet az átlátható és elvszerű- nem érdekcsoportokat kiszolgáló – szabályozás jelentőségére. Paul Welfens a münsteri egyetem professzora a működő tőke átalakulásban játszott meghatározó szerepét emelte ki, míg Silvana Malle, az OECD tanácsadója és a veronai egyetem professzora az orosz privatizálás korai sajátosságai alapján rámutatott: megfelelő intézményi alapozás híján az orosz magántulajdoni rendszer sem a hatékonyság, sem a méltányosság szempontjának nem felel meg.

Wladimir Andreff, a Sorbonne professzora és Pekka Sutela, a helsinki BOFIT intézet vezetője az átalakulás külgazdasági vonatkozásait mutatták be, kiemelve az intézményi zártság káros örökségét. Joze Mencinger volt szlovén miniszterelnök-helyettes, a ljubljanai egyetem professzora a magánkézbe adás konstruált modelljei ellenében a szerves fejlődés mellett érvelt. Miroslav Hrnicr prágai professzor a szakirodalomban elsőként hívta föl a figyelmet arra, hogy a cseh átalakulásban hátrasorolt bankrendszer és annak szabályozatlansága súlyos hatékonysági áldozatok forrása lesz/ez utóbb igazolódott/.

Az átalakulásban lemaradó országok tapasztalatait elemezve Daniel Daianu későbbi román pénzügyminiszter és Tatiana Houbenova szófiai elemző a stabilizálás szükségszerűsége mellett annak szerkezeti akadályaira hívták föl a figyelmet.

A kötet záró fejezetében Morris Bornstein, a komparatív közgazdaságtan legismertebb tankönyvének szerzője, a michigani/USA egyetem professzora a magánosítás útjainak összehasonlító elemzésével hívta föl a figyelmet: nincs egyetlen, tértől és időtől független optimális út/Königsweg. Klaus Schrader , a kieli Világgazdasági Intézet munkatársa pedig a FÁK országok reformjainak egyik első összehasonlító elemzését adta a nemzetközi irodalomban, rámutatva a pragmatikus politika – a sodródás – hosszabb és eredménytelenebb átalakulási pályája szorítja ezeket az államokat, mint a közép-európaiakat.

Végül a szerkesztő kiemelte az intézményi örökség és a társadalmi befogadóképesség jelentőségét, azaz a helyes gazdasági fölismerések politikai kondicionálásának elkerülhetetlen voltát, ami a közgazdaságtan számára – a latin-amerikai kiigazítási programokhoz és reformtörekvésekhez képest is – új föladatokat jelentett, méghozzá az átalakulás mindent átfogó volta és történeti egyedisége miatt.