Könyvek

Rendszerváltozás a közgazdaságtanban - közgazdaságtan a rendszerváltozásban

Rendszerváltozás a közgazdaságtanban - közgazdaságtan a rendszerváltozásban

A könyv két, egymással szemléletileg és módszertanilag csak kevéssé átfedő tanulmányt tartalmaz, ami a magyar közgazdaságtan 1945 utáni félévszázados fejlődését egyetlen ívben tekinti át, méghozzá a gazdasági rendszer és a külgazdasági kapcsolatok szempontjából.

A kötet első része – a 17-73.oldal – az 1945 és 1969 közti időszakot tekinti át Szamuely László tollából. Megállapítja, hogy a magyar közgazdaságtan 1945-től/nem csak 1949-től!/ kezdve fokozatos és teljes ellehetetlenítésbe került, képviselőit kiszorították a tudományos és az egyetemi életből, és helyükre a szovjet gyorstalpalókon kiképzett népi kádereket ültettek. Az 1949-53 közti időszakban a kutatás a fordításra és a propagandára szűkült, 1953-tól azonban a Nagy Imre féle új szakaszban egyre erőteljesebbé vált a realitás elemzése, az ellentmondások bemutatása, majd Péter György és Kornai János munkáiban a valóságosan működő viszonyok rendszerszerű kritikája. 1956-ot követően a kormányzattal kialakult hullámzó viszony hol teret engedett a szabadabb gondolkodásnak, hol üldözte azt. Az első példája volt a Varga István vezette reformbizottság, ahol 1957-re kidolgozták a később magyar modellé vált indirekt rendszert. Az utóbbit jelentette a Jánossy Ferencnek a kvázifejlettségről szóló cikkét 1969-ben ért kormányfői dorgálás.

A kötet további része a különféle időszakok és iskolák teljesítményének dokumentálásával a piacgazdaság felé fordulás és annak radikalizálódása ívében mutatja be a következő negyedszázad fejlődését. Részletes adatolással igazolja, hogy a tervgazdaság és a szocializmus elvetése nem szellemi import és a nyugati iskolák befolyásaként jött létre /mint több, csupán benyomásait megíró visszaemlékezés a 90-es években láttatta/, hanem tőzsgyökös, szellemi önfejlődésből adódó, fokozatos megvilágosodásként. Ennek útja a rendszer részleteit javítani próbáló, s ebben a határig elmenő javaslatok természetes – immanens okokból fakadó – radikalizálódása volt. Ez a tőkepiacig, a szabad tőkemozgásig, a magántulajdonig és a világgazdaságba történő integrálásig terjedt, és fő vonásaiban már az 1980-as évek eleji – csak részben publikált – elemzésekben kimutatható.

A rendszeváltozással jórészt a korábbi időszak fölismeréseinek megvalósítására került a sor, amihez – főképp a pénzügyekben és a szabályozásban – technikai jellegű tanulás társult. A szakma egységesen vetette el a sokkterápiát, a keletre vagy magunkba zárkózást és a harmadik utat, mint a piacgazdaság alternatíváját. Ugyanakkor a gyakorlat ellentmondásait tapasztalva, jórészt öntanulás/újrafölfedezés révén a 90-es évek közepére kialakultak a nyugati országok szakmai életét is jellemző irányzatok. Érdekes módon a formalizált, főáramú közelítés erős kisebbség maradt.

A kötet bő dokumentációja és elemzése cáfolja azt a törekvést, hogy az 1945-90 közti időszakot egészében kiiktassák a magyar történelemből, és a gondolkodás - gyengeségektől és tévedésektől sem mentes – bemutatásával hozzájárul a nemzeti önismeret javításához.

Kiadó: Közgazdasági Szemle Alapítvány

Megjelenés éve: 1998

Oldalak száma: 185

ISBN: 963 04 9790 5

Recenziók

Gedeon PéterMagyar Tudomány, 132. évfolyam, 6. szám, pp749-752, 1999Részletek

Nyelv: magyar

Szakács SándorKülgazdaság, 43. évfolyam, 3. szám, pp73-77, 1999Részletek

a KOPINT Konjunktúra Kutatási Alapítvány folyóirataNyelv: magyar

Karsai GáborNépszava, 1998. április 3.Részletek

Nyelv: magyar

Rendszerváltozás a közgazdaságtanban - közgazdaságtan a rendszerváltozásban